Cserne Gabi

Jó néhány éve foglalkoztat már a bátorság kérdése. Szerintem igazi nagy falat, ami - mint minden- összefügg az önértékeléssel, az önismerettel és az önelfogadással. Nézzünk egy kicsit a mélyére, hogy mi az, amit tenni tudunk és tenni érdemes magunkért és az életünkért, és mit is jelent pontosan a saját történet és az önszeretet.

„A világ legbátrabb tette nem más, mint ha megtanuljuk elfogadni saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat.” Brené Brown

A legbátrabb tett. Gondolkodtál már rajta, hogy mi volt életed legbátrabb cselekedete? Mikor és hogyan voltál a legbátrabb? Bátornak lenni fára mászáskor, kiállni verset szavalni, elmenni életed első munkainterjújára vagy elvágni a gyereked köldökzsinórját... Ha le kellett benne győzni a félelmed, akkor bátor cselekedet volt. Nagy dolgok ezek, nagy lépések, hiszen ezekkel a gyakorlásokkal leszünk egyre jobb ismerői önmagunknak. Biztosan rengetegszer voltál bátor, de mikor voltál a legbátrabb? Én azt hiszem akkor, amikor úgy döntöttem, a saját életemet választom a másoknak való megfelelés helyett. Amikor igazán és nyersen őszinte voltam magammal. Bővebben, amikor váltottam, elváltam, elengedtem mindent, ami addig biztonságosnak tűnt, kiléptem a sikeres belsőépítész cégemből és a gyerekkori álmom megvalósítása felé indultam.

... ha megtanuljuk elfogadni saját történetünket … Vagyis megérteni, átdolgozni magadban a történetedet. Elfogadni, hogy honnan jöttél, honnan származol, ki a családod, kik az őseid, ki vagy a családi, kapcsolati rendszered tükrében.  A mélyére ásni, hogy miért vagy ott, miért tartasz ott, ahol tartasz. Megérteni és elfogadni, hogy mindenki az akkori tudása és lehetősége legjavát adta neked, még ha ez igen csekély is volt a boldogságodhoz. Az elfogadás egy belső folyamat, ami a történetek feltárásával kezdődik. S ez nem csekély dolog, hiszen ezek részben vagy egészben olyan tudattalan tartalmak, amiktől eddig lehet, hogy elzártad magunkat, amitől menekülni próbáltál, mert fájt és megkeserítette az életedet.

…és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat . Ez az ember legfontosabb szükséglete. És nem csoda, itt van a legnagyobb elakadás az embereknél. Hogyan is tanulhatnád meg, ha erre nincs, vagy csak hiányos, hibás minta van? Az ősbizalom, a gyerekkori kötődési mintázat, a szülői gondoskodás hiánya sajnos arra tanított meg sokunkat, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem vagyunk szerethetőek úgy, ahogy vagyunk, sőt, szélsőséges esetben még azt is elhittük, hogy nincs létjogosultságunk az életben. Ez a minta aztán átláthatatlan sűrű szövedékké nő bennünk az évek folyamán, és kényszer pályára állít minket. Arra a pályára, hogy valahogy pótoljuk, ami alapvetően hiányzik, és szerezzük meg a szeretetet mindenféle úton-módon. Szerekkel, tárgyakkal, emberekkel, pótlékokkal. Ez aztán hatalmas szenvedésekhez, testi-lelki elakadásokhoz és végül betegségekhez vezethet. És itt bezárult a kör. Egy csiki-csuki játék lesz az idővel és a körülményekkel.

Ezért az áttörés az, amikor meghozod a döntést, hogy az eddigi elégtelen, unalmas, boldogtalan életed helyett mást, az igazit, a valóságosat akarod. Azt, amit a lelked mélyén mindig is éreztél, hogy a tiéd!!! Amikor időt és energiát áldozol arra, hogy belekezdjek az igazi, szerethető önmagad felfedezésébe. És ehhez az úthoz elköteleződés és kitartás szükséges mindvégig.

Ez az életben a legnagyobb munka. Felismerni és átalakítani a mély, létjogosultságunkat megkérdőjelező állapotokat, hiányokat, elakadásokat. Szakítani az eddig biztonságosnak tűnő langyossal. Van, aki megvárja, - és az esetek többségében ez több év, több évtized is lehet - amíg teljesen sarokba szorítja az élet. Amikor a saját életed problémáinak a nyomása alá kerülsz, sokszor  van, hogy pattanásig feszülsz és többé már nem tudod eltitkolni, nem létezőnek venni a problémákat. Amikor már nem akarsz tagadni, hárítani, elfojtani. Eljön a pillanat, amikor elfáradsz mégis belül a lelkedben égető vágyat érzel, hogy változtass. Nem megspórolható az a munka, hogy önmagaddal bátran szembenézz és megkeresd a saját megoldásodat és válaszodat a történetedre.

Rengeteg módszer, eszköz és lehetőség van, a klasszikustól az alternatívig. Amikor már megszületett benned a belső elköteleződés, mindig azt figyeld, hogy ki és mi az, aki és ami téged megszólít. Afelé menj, amit a belső hangod súg! Keresd meg, és sose csüggedj, ha egy nap alatt nem épül fel Róma! Légy türelmes, és becsüld az apró, ám de annál fontosabb lépéseket, örömöket, sikereket, amiket lehet, hogy most tapasztalsz meg életedben először. A változáshoz idő kell, de jóval kevesebb, mint gondolnád... Kevesebb, mint amennyit eddig a szenvedéseddel és a boldogtalanságoddal töltöttél! Hidd el, én is a saját történetemen keresztül, kusza és bonyolult utakon át jutottam el oda, hogy már másoknak is segítek megérteni a saját történetüket és megtanítom azt, hogy hogyan lehet az elfogadás és az önszeretet útján élni.

Nyílj ki az életre és élj az élet adta lehetőségekkel! És akkor a Szeresd önmagad és a történetedet nem csak egy üres frázis lesz, hanem egy valódi, belső munka által mélyen megtapasztalt és megélt belső erő és öröm, ami ezután mindig vezetni fog az utadon.