Nagyon gyakori jelenség, hogy nem merünk kérni. Olyan esetekben sem, amikor pedig nagyon indokolt lenne, amikor egyszerűen valami meghaladja a kompetenciánkat, de mi mégsem tesszük.
Lehet, hogy ez a munkában jelenik meg, nehogy a főnök vagy a munkatársak azt higgyék, hogy....
És lehet, hogy a személyes életedben. Talán ez a gyakoribb. Hogy valamivel már egy ideje küszködsz, de
-
várod, hogy valaki észrevegye és segítséget adjon, és ezért hajlandó vagy bevetni mindenféle trükköt, játszmát...
-
szégyelled és magad elöl is rejtegeted, hogy szükséged van és szólj a másiknak.
Mi van emögött?
Az első verzióban az áldozatiság, az alárendeltség, amit újra és újra játszunk. Régi minta.Erős, generációs kötésekkel, legmélyén tudattalan folyamatokkal, amik újra és újra magukat ismétlik és gúzsba kötnek. Durva fogság... Leginkább női minta.
A második esetben a bizonytalanság és a gyenge lábakon álló önértékelés és önszeretet áll. Ennek hátterében pedig sokszor a hiányzó ősbizalom, a hiányzó biztonságos kötődés van.
Viszont mindkettőre van megoldás. Nem instant, nem olyan mint a gyorsan oldódó kakaó, és nem is olyan édes az íze a megoldáshoz vezető gyakorlásnak. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek a bennem is meglévő minták egyik pillanatról a másikra gyógyulnának. Azt viszont egész biztosan állíthatom, hogy lépésről lépésre tud javulni,oldódni, gyógyulni és végül szétszakad, lehullik a teher.
Hogyan?
-
felelősségvállalással önmagunkért és a tetteinkért
-
abbahagyjuk az önsajnálatot
-
tudatos napi döntéssel
-
rutinként kezeljük az életünkben, mint a fogmosást
Ahogy minden hitrendszer, viselkedés lépésről lépésre épül be az életünkbe, úgy lépésről lépésre le is bonthatjuk. Én szentül hiszek ebben.
De ehhez az én tapasztalatom szerint a fenti 4 folyamatot elszántan kell gyakorolni.
És példákat keresni, akik már tudják és jól csinálják. Megtanulni, mintha újszülöttek lennénk. És ha ezt a tényt nem hiányosságként hanem tényként és lehetőségként fogod fel, te leszel a legboldogabb felnőtt újszülött, aki immár tudatosan élvezi a minták átírását és az új tudás életeben való alkalmazását.
Gondold csak végig.
Ha egy barátod segítséget kér tőled, mit teszel?
Segítségére sietsz vagy hülyének, sz@rnak, nem fontosnak ítéled meg őt?
Nagy valószínűséggel. nem. Hanem szinte azonnal segítségére sietsz és örömmel teszed. Érzed, hogy fontos vagy, számítasz neki, számít a tudásod, a tapasztalatod, a személyed.
És hogy van fordított helyzetben? Te magadról mit hiszel? Hülye vagy, sz@r vagy, nem vagy fontos?
Na ez a nagy kérdés...
Ha te azok közé tartozol, akik bizonytalanok magukban, gyenge lábakon áll az önszeretetük, nem tudnak, nem mernek, nem szeretnek kérni, és akkor itt jön a blokk, a lefagyás, a rágódás. Megtehet, nem tehetem. Hülyének néz, gyengének gondol a másik vagy nem?
De mi van akkor, ha vennél egy mély levegőt, és végre vennéd a bátorságot....és a barátodról példát véve elkezdenéd kikommunikálni, hogy mit szeretnél, miben van segítségre, véleményre, bármire szükséged?
Igen, tudom, veszélyes műfaj, mert mi van, ha a másik visszautasít, ha nemet mond, ha kinevet, lenéz. Mi van, ha kiderül, hogy ezt sem tudod? Mi van ha kiderül, hogy erre sem vagy képes?
Mi van akkor? Na mi van akkor?
Semmi.
Próbáld ki.
Mivel a félelmek legnagyobb része az életben sosem történik meg, már csak ebből a racionális érvből kiindulva is megpróbálhatod.
Vagy kérdezek jobbat. Mi a legrosszabb, ami történhet, ha kiderül, hogy segítségre van szükséged?
Szerintem tuti életben maradsz, úgyhogy innentől kezdve ne aggódj. Max kiderül a másikról, hogy hiába hitted, hogy jófej és a barátod, legalább kiderül aminek ki kell derülnie...
De általában az emberek egy asszertívan, őszintén megfogalmazott kérésre mindig IGEN-t szoktak mondani. Hiszen te is ezt tennéd. Ennyire egyszerű.
Úgyhogy "segítségkérés fóbiások", itt az idő, tessék elkezdeni gyakorolni a kérést.
Szerintem már te is rohadtul elfáradtál abban, hogy állandóan az erőset játszd! Meg azt is, hogy az áldozatot...
Legyél az, aki ember, aki olykor erős, olykor gyenge, de kapcsolódni és magát képviselni elég bátor. Mert felelősséget vállal és meghozta a döntést, hogy változtatni akar azon ami sz@r az életében.
Szóval következő alkalommal, amikor segítségre van szükséged, így kezdd: Az a problémám...... ezért azt szeretném tőled kérni....
És még egy fontos dolog. Kérni azért is életbevágóan fontos, mert a teremtéshez is hozzátartozik. Az univerzum csak azt tudja teljesíteni, amit kérsz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csernegabi.blog.hu/api/trackback/id/tr5215807592
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
